Gyakran megtörténik: segítettél egy embernek. Megmentetted életének legsötétebb és reménytelenebb időszakában. Talán veszteséget vagy súlyos krízist élt át, talán megfosztották vagyonától, munkájától, valahonnan kirúgták, talán adósságot halmozott fel és megalázó szegénységbe került. És ha te nem lettél volna, akkor meghal. De legalábbis még lejjebb süllyed…
De aztán jöttél te és megmentetted, támogattad ezt az embert. Az egész nehéz időszak alatt mellette, a közelében voltál. Az ember felállt, felépült, javult a helyzete, bevételekre tett szert… És ekkor otthagyott téged. Egyszerűen kilépett a kapcsolatból. Vagy nem volt hajlandó kommunikálni veled. Elfordította az arcát tőled. Ha felhívod vagy ráírsz, vonakodik válaszolni. Vagy egyáltalán nem válaszol. Vagy úgy tesz, amikor az utcán összefuttok, mintha észre se vett volna. A kapcsolat lehűl és köddé válik. És te persze töröd a fejed, aggódsz: mi történt? Végül is megmentettél egy embert, kihúztad a bajból és szenvedésből!
De mi is történt valójában?! Te magad voltál a gyógymód. Kötések és vatta sebkezeléshez. Tabletták a fájdalom enyhítésére. Ez az ember belőled gyógyult meg, ez a helyzet. És amikor felépült, a kötszereket és felesleges tablettákat egyszerűen eldobta. Most már te csak a rosszra emlékezteted, de ki akarna emlékezni a rosszra?
