Az eljegyzés a házasság ígéretének előszobája. Jelentősége napjainkban már kevésbé meghatározó, régebben fontosabb szerepet töltött be. Eljegyzés nem feltétlenül szükségeltetik a házassághoz, az egymás megismerését szolgáló időszakhoz azonban, nagyon hasznos lehet.
Az eljegyzés alkalmával a jegyesek ajándékot adnak egymásnak, ami manapság gyűrű formájában testesül meg, korábban okirat vagy egyéb tárgy is előfordult. Általában a férfi már csak az esküvőn kapja meg saját gyűrűjét, így csak a nő kap eljegyzési ajándékot, a gyűrű formájában. A hagyomány az angolszász kultúrkörből ered, az eljegyzési gyűrű általában valamilyen ékkövet, gyémántot tartalmaz, mai nevén kísérőgyűrűnek hívják.
Az ujjon viselt ékszer már ősidők óta létező tradicionális szimbóluma a férfi és a nő között kötött, életre szóló szövetségnek.
Magyarországon az eljegyzési gyűrű ajándékozási és viselési szokásainak története a 19. század elejére nyúlik vissza. A gyűrű a 18. században ismert ajándékokat, mint például a jegykendőt váltotta le. A férfiak érzelmeik kifejezésére gyűrűt ajándékoznak a szeretett hölgynek. Annak idején egy lány több udvarló gyűrűjét is viselhette, végül a a legkomolyabb udvarló gyűrűjét tartotta csak meg. Ettől fogva a lányt “elgyűrűzöttnek” nevezték.
A esküvőgyűrű, mai nevén karikagyűrű a templomi szertartás kelléke volt, a házas állapotot fejezte ki, ahogy napjainkban is. Idővel a szerepe is megnőtt és már nemcsak a házasságkötés után, hanem előtt is viselik az eljegyzést követően.
