A szegénység, mint mondják, nem szégyen, csak roppant kellemetlen tud lenni, mivel jelentősen rontja az életminőséget.
Az anyagilag labilis emberek kénytelenek a megtakarítás különböző formáit választani a túlélés érdekében. De vannak olyanok is, akik tisztességes fizetésük mellett is úgy élnek, mintha szegények lennének, és ezt nevezzük „pszichológiai szegénységnek” – mely nem kevésbé mérgezheti meg a mindennapi életet, mint a valódi szegénység.
Íme néhány szokás, amely elárulja a pszichológiailag szegény embert. Ha a lenti felsorolás bármelyikét észrevesszük magunkon, igyekezzünk azonnal korrigálni, hogy ne mérgezzük tovább saját életünket.
1 A stabilitás választása a kínálkozó kilátások helyett
A szegény ember attól tart, hogy elveszíti az állását, még akkor is, ha ez nem az álmai munkahelye, és sem örömet, sem elegendő pénzt nem biztosít a mindennapi szükségleteire. Így aztán szinte biztos abban, hogy ha most elhagyja a „stabil” munkahelyét, nem talál majd annál jobbat.
Ezért ezek az emberek egész életükben aprópénzért dolgoznak, és nem fejlődnek, nem sajátítanak el új ismereteket és készségeket. Minden, ami a személyes és anyagi fejlődésükkel kapcsolatos, ijesztő számukra, ezért szorgalmasan kerülik.
2 Az időt és erőfeszítést pazarolják, nem a pénz
Egy szegény ember soha nem fog taxit rendelni, inkább türelmesen megvárja a buszt a megállóban, még akkor is, ha nagyon fázik vagy nehezek a csomagjai. A személyes kényelemre való pénzköltés ugyanis elfogadhatatlan számára.
3 A pénzhez való furcsa hozzáállás
A szegények kultuszként kezelik a pénzt. Képesek hatalmas felhajtást csinálni a boltban, ha nem adják oda számukra a maradék visszajárót.
A pszichológiailag szegény ember egész nap képes szidni egy családtagját, amiért az a legdrágább tejet vette meg a legolcsóbb helyett. Valójában ez nem spórolás, hanem egy abnormális hozzáállás a pénzhez, amitől sürgősen meg kell szabadulni.
4 Félelem a saját szükségleteire való költekezéséről
A lelkileg szegény ember kényelmetlenséget és bűntudatot érez, amikor vásárol valamit magának. Az ok pedig a gyerekkorban, vagy a szülőkkel való kapcsolatban rejtőzhet. Felnőtt korában ez ilyen gyermek önmagát hibáztatja a többletkiadásokért.
5 Irracionális pénzköltés
Az a gyerek, akinek gyerekkorában nem volt költőpénze, mindent elköltheti, amije van, amikor elkezd pénzt keresni. Néha vásárlásai ámulatba ejtőek alaptalanságukkal és meggondolatlanságukkal. De a pénzének elköltésével a lelkileg szegény ember méltónak, tehetségesnek, és értékesnek érzi magát. Így aztán nem ritka, hogy ékszerekkel díszíti magát, megveszi a legújabb iPhone-t, az indokolatlanul drága ruhákat, és szorgalmasan demonstrálja gazdag életvitelét a közösségi oldalakon.
6 Esztelen spórlás
A megtakarítás nem rossz szokás, sőt nagyon is hasznos. De a gazdagok és a szegények másképp végzik megtakarításaikat.
A gazdag ember józanul felméri kiadásait, és megérti, mit takaríthat meg, és mibe kell befektetnie. A szegény hajlandó egészségét, kényelmét és idejét is feláldozni a spórlás érdekében. Például egy szegény ember a megtakarítás kedvéért minőségi vaj helyett inkább olcsó margarint vesz, vagy az autója javításán spórol, kockáztatva ezzel saját és családja életét.
7 Aggodalmak az étel miatt
Még egy gazdag, de lelkileg szegény családban sem mehet kárba az étel. Az étel megromolhat, megpenészedhet, de nem kerül a szemétbe, hanem undorral az arcukon, de elfogyasztják. Az ilyen családokban felnövő gyerekek gyakran szenvednek étkezési zavaroktól, és életük végéig szembesülnek annak következményeivel.
