A környékbeliek látták, hogy a tartály ereszt. A gyerekek kis edényekkel gyűjtötték a belőle szivárgó melaszt. A bostoni városi archívum történeti összefoglalója szerint a panaszok után barnára festették a tartályt, hogy a kifolyó anyag kevésbé látszódjon.
1919. január 15-én ez a tartály szétszakadt. Mintegy 2,3 millió amerikai gallon, azaz hozzávetőleg 8,7 millió liter melasz zúdult Boston North End városrészére. Huszonegy ember meghalt, körülbelül százötvenen megsérültek.
Miért tároltak ennyi melaszt egy lakott negyed mellett?
A melasz sűrű, cukorban gazdag szirup, de az ipari felhasználása jóval túlmutatott az édességeken. Alkoholt is előállítottak belőle. Massachusetts történeti ismertetője szerint a huszadik század elejére az ipari alkohol és a háborús termelés fontos alapanyagává vált.
A kikötő közelében álló, nagyjából tizenöt méter magas tartály egy nagyobb ellátási rendszer része volt. Hajók hozták az alapanyagot, amelyet innen továbbítottak a feldolgozásra. Ez megmagyarázza a méretét – a hibás kivitelezést és az elmaradt óvintézkedéseket azonban nem.
A figyelmeztető jelek már ott voltak
Massachusetts hivatalos történeti leírása elsietett építkezésről és hiányos ellenőrzésekről számol be. A tartályt a melasz első betöltése előtt nem töltötték fel vízzel egy teljes terheléses próbához. A későbbi szivárgás tehát nem egyszeri, jelentéktelen folt volt a falán.
A katasztrófa előtti napokban újabb nagy szállítmány érkezett. A tartályt közel megtöltötték. A környéken élők korábbi tapasztalata és az üzemi működés között közben egyre nagyobbra nőtt a rés: amit az emberek naponta láttak, abból nem lett időben hatékony beavatkozás.
A sűrű folyadék nem jelentett lassú veszélyt
A kiszakadó melasz épületeket és járműveket rongált meg, embereket és állatokat sodort el. A sűrű, ragadós anyagban a mozgás és a mentés is rendkívül nehézzé vált. A katasztrófa neve ezért félrevezetően játékosnak hangozhat: valójában pusztító ipari baleset történt.
Rendőrök, vöröskeresztes segítők és a közelben tartózkodó haditengerészeti kadétok is a helyszínre siettek. A mentés éjszaka folytatódott. A törmeléket beborító melasz a takarítást is hosszú, megterhelő munkává tette.
Nem a leglátványosabb elmélet bizonyult döntőnek
A tulajdonosi oldal kezdetben szabotázs lehetőségét emlegette. A későbbi vizsgálat viszont a szerkezet hibáira és a gondatlanságra mutatott rá. Boston városi összefoglalója szerint a túl vékony falak és az anyag tulajdonságai is szerepet játszottak a tartály sérülékenységében.
Az eset legfelkavaróbb részlete így nem maga a különös áradás. Hanem az, hogy előtte emberek szóltak: valami nincs rendben. A szivárgás eltakarása nem szüntette meg a veszélyt – csak kevésbé láthatóvá tette.
A kiemelt kép AI-val készített történelmi illusztráció.
Források: Boston City Archives; Massachusetts: The Boston Molasses Flood.
