Nem lávafolyam indult a falvak felé. Nem kellett hozzá tűz, és az áldozatoknak a tóba sem kellett bemenniük. 1986. augusztus 21-én a kameruni Nyos-tó olyan katasztrófa forrása lett, amelyet elsőre még megérteni is nehéz volt.
Több mint 1700 ember vesztette életét. A pusztító anyag a tó mélyéről szabadult ki: hatalmas mennyiségű szén-dioxid került a levegőbe, majd a környező, alacsonyabban fekvő területekre áramlott.
A veszély hosszú ideig a vízben maradt
A Nyos vulkanikus környezetben fekvő krátertó. A föld mélyéből származó szén-dioxid a felszín alatti vizeken keresztül juthatott bele. A mélyebb vízrétegekben a nyomás segíti, hogy a gáz oldott állapotban maradjon.
Az amerikai földtani szolgálat kutatói a katasztrófa után arra jutottak, hogy a szén-dioxid fokozatosan halmozódott fel a tó mélyebb rétegeiben. A tragédiát nem egy közvetlenül akkor zajló, szokásos vulkánkitörés magyarázta. A veszélyes készlet már ott volt a vízben.
Mi történik, ha a mély víz felszáll?
Amikor a gázban gazdag mélyvíz feljebb kerül, kisebb nyomás alá jut. A szén-dioxid kiválhat belőle. A buborékokkal könnyebbé váló víz tovább emelkedhet, ami újabb gáz felszabadulását segítheti. A folyamat így önmagát erősítheti.
A szénsavas ital felnyitása segít elképzelni a nyomáscsökkenés szerepét, de itt nem egy palackról volt szó. A tó mélyén felhalmozódott gáz mennyisége egy egész környéket veszélyeztetett. Az ilyen eseményt limnikus kitörésnek nevezik.
Miért éppen a völgyekben lett végzetes?
A szén-dioxid a levegőnél sűrűbb. Nagy mennyiségben, megfelelő terep- és időjárási körülmények között a felszín közelében összegyűlhet és lefelé terjedhet. A Nyos-tóból kiszabaduló felhő a környező völgyek felé haladt.
A magas szén-dioxid-koncentráció fulladást okozott. Ezért félrevezető úgy elképzelni az esetet, mintha kizárólag a tó vize lett volna veszélyes. Az embereket a településeiken, a víztől távolabb is elérhette a gáz. A NASA összefoglalója közel 1800 halálos áldozatról ír; a korai földtani jelentés legalább 1700-ról.
A mechanizmus és a kiváltó ok nem ugyanaz
A vizsgálatok fontos különbséget tettek a gáz felhalmozódása és a hirtelen felszabadulást elindító esemény között. Az, hogy a katasztrófát szén-dioxid okozta, nem jelenti azt, hogy minden részletét ugyanolyan bizonyossággal ismerjük. Az első megmozdulás pontos kiváltó oka a korai jelentés szerint tisztázatlan maradt.
A Nyos-tó története azért olyan nyugtalanító, mert egy szép, nyugodt vízfelszín alatt felhalmozódó folyamat következményét mutatja. A döntő veszélyt nem a felszínen lehetett volna meglátni, hanem a mély víz összetételét kellett megmérni.
A kiemelt kép a helyszín hangulatát idéző AI-illusztráció.
Források: USGS: The 21 August 1986 Lake Nyos gas disaster; Kling és munkatársai, Science, 1987; NASA: Lake Nyos, Cameroon.
