
Ha valaki először látja a Vajdahunyad várát, könnyen több száz évesnek gondolhatja. Tornyok, kőkapu, különböző korokat idéző részletek: minden adott hozzá. Csakhogy a városligeti vár története 1896-ban kezdődik, és az első változata nagyrészt fából készült.
Az épületegyüttest a millenniumi kiállításra tervezték. Alpár Ignác feladata az volt, hogy épületekkel mutassa meg a történelmi Magyarország különböző építészeti korszakait. Nem egyetlen régi várat másolt le, hanem több ismert épület részleteiből állított össze egy új együttest.
Ezért tűnhet egyszerre több helyről ismerősnek
A legismertebb, a névadó erdélyi Vajdahunyad várára emlékeztető homlokzat mellett más épületek motívumai is megjelennek. A jáki templom kapuja, a bártfai városháza erkélye és a brassói Szent Katalin-bástya részletei is felfedezhetők benne.
A román, gótikus, reneszánsz és barokk részek így kerültek egymás mellé. Ha az ember ezt tudja, másképp nézi a várat: nem azt keresi, melyik uralkodó mikor toldott hozzá, hanem azt, hogy honnan származhat egy kapu, egy erkély vagy egy torony ötlete.
Ideiglenesnek indult, aztán megszerették
Az 1896-os épületet eredetileg a kiállítás idejére szánták. A könnyebb, ideiglenes anyagoknak ezért volt értelmük. A látogatók körében azonban olyan népszerű lett, hogy később tartós anyagokból újra felépítették. A ma ismert együttes a huszadik század elején nyerte el végleges formáját.
Az épületben kapott helyet a Magyar Mezőgazdasági Múzeum. A kastélyszerű külső mögött így a földművelés, az állattartás, az erdők, a vadászat és a bor történetéhez kapcsolódó gyűjtemények vannak.
Egy apró részlet a következő sétához
A vár falai között Lugosi Béla mellszobrát is meg lehet találni. Ő az a magyar színész, akit a világ leginkább az 1931-es Drakula-film címszereplőjeként ismer. A gótikus környezet miatt jól illik ide a filmes emlék is.
A következő ligeti sétán elég más szemmel körbenézni. Az épület nem titkolja az eltérő stílusokat: épp az volt a célja, hogy megmutassa őket. A sok száz évesnek tűnő falak történetében pedig talán az a legkedvesebb, hogy egy ideiglenes kiállítási ötletet a közönség egyszerűen nem akart elengedni.
Fotó: Elekes Andor / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0. A fényképet nem alakítottuk át.
Források: Liget Budapest; Csodás Magyarország.


