Egy ezüstszínű vasúti kocsi, a végén pedig egy hatalmas légcsavar. A Schienenzeppelin képe elsőre inkább furcsa makettnek tűnik, pedig valódi jármű volt: 1931. június 21-én 230 kilométer/órás sebességet ért el a német vasúton.
A fotón látható szerkezetet Franz Kruckenberg német repülőmérnök tervezte. A megoldásán ez rögtön látszik. Nem egyszerűen egy szokásos vonatot akart erősebb motorral ellátni: a repülésből ismert hajtást próbálta ki a síneken.
A légcsavar tolta előre az egész kocsit
A Schienenzeppelin neve nagyjából sínzeppelinnek fordítható. Karcsú, hosszú teste és lekerekített orra a kor léghajóit idézte, a hátul felszerelt légcsavar pedig a levegőt hátrafelé gyorsítva tolta előre a járművet. Ehhez repülőgépmotort használtak.
A külsőnél azonban többről volt szó. A kocsi 1931-es próbafutásán Hamburg és Berlin között körülbelül 230 kilométer/órás sebességet értek el. Ez akkor vasúti sebességi világrekordot jelentett, és hosszú évekre megmaradt.
Érdemes egy pillanatra megállni az évszámnál: mindez 1931-ben történt. A mai gyorsvasutak előtt évtizedekkel egy légcsavaros kísérleti kocsi mutatta meg, milyen tempóra képes a vasút.
A rekord még nem jelentett használható személyvonatot
A sikeres futás után sem állt menetrend szerinti szolgálatba. Egy próbapályán elsősorban a sebesség számít; a mindennapos utasszállításban már a fékút, az utaskényelem, a karbantartás és az állomási közlekedés is.
A szabadon forgó hátsó légcsavar különösen nehezen illett a vasút megszokott világába. További kocsikat sem lehetett egyszerűen mögé kapcsolni úgy, mint egy mozdonyhoz. A gyorsulás látványos volt, de a járműből nem lehetett könnyen hosszabb szerelvényt csinálni.
A kísérletek alatt át is építették, és végül a légcsavaros meghajtástól is eltértek. A sebességi bemutató tehát nem egy kész, sorozatgyártható gyorsvonat első útja volt.
Az eredeti gép nem maradt meg
A Schienenzeppelinből egyetlen példány készült. 1939-ben szétszedték, ezért ma már nem lehet körbejárni egy múzeumi csarnokban. A róla készült korabeli felvételek és a különféle modellek őrzik az alakját.
A nyitóképen az igazi jármű látható, nem utólag készített látványterv. A hátsó légcsavar valóban ott volt, és valóban működött. A történet különösségét éppen az adja, hogy ez az első pillantásra képtelennek tűnő ötlet egyszer vasúti világrekordig jutott.
Ha a szokatlan járművek érdekelnek, a két Ikarusból épített pécsi emeletes busz történetét is érdemes megnézni.
Nyitókép: Bundesarchiv, Bild 102-10591 / Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0 de. Második kép: Bundesarchiv, Bild 102-10590 / Wikimedia Commons, CC BY-SA 3.0 de. A képek tartalmát nem módosítottuk.
