Ugyan az otthonát az ember nem szívesen osztja meg hosszabb távon mással, vannak olyan alkalmak, amikor ez elkerülhetetlen. Előfordulhat, hogy egy családtag vagy barát lakásával történik valami: leég, vagy anyagi problémák miatt elviszi a bank. Természetesen kevésbé drámai alkalmak is adódnak, ha például egy-egy lakást csak úgy lehet felújítani, hogy a család eközben nem tud ott élni, vagy ha várni kell az új lakhelyre.
Ilyen esetekben mi sem természetesebb, mint felajánlani a segítségünket… ám fel vagyunk készülve arra, hogy napokig vagy hetekig együtt éljünk valakivel? A következőkben segítünk, hogy ezzel ne legyen gond!
Szívélyes fogadtatás
Ideális esetben nem úgy ajánljuk fel segítségünket ismerősünknek, mintha közben a fogunkat húznák. Ha valóban, szívből jövően szeretnénk kisegíteni egy nehéz helyzetben, már jobban járunk, mintha kötelező lenne a segítség, vagy ha csak azért tennénk, mert illik.
Ha valóban várjuk a vendéget, a legjobbat szeretnénk neki, és azt, hogy igazán kényelmesen élvezhesse a nálunk töltött napokat. A legtöbb vendégnek nehezére esik elfogadni egy ilyen segítségét, úgyhogy mindenképpen éreztessük vele, hogy jelenléte egyáltalán nem jelent terhet számunkra! Várjuk szépen megvetett ággyal, finom ebéddel vagy vacsorával, és akár papucsot, fürdőköpenyeket vagy számukra kijelölt, ideiglenes bögréket is bekészíthetünk. Ezekből érezni fogják, mennyire fontos számunkra, hogy jól érezzék magukat, és hogy ha kevés időre is, de családtagként tekintünk rájuk.
Mire figyeljünk hosszabb távon?
Bármilyen hosszú időszakra is érkeznek vendégeink, mindenképpen úgy üdvözöljük, mintha csak pár napra maradnának. A szívélyes vendéglátás ezen formája feloldja az új lakót, és sokkal könnyebben belesimul az életünkbe. Biztosítsuk róla, hogy nem kell hozzánk alkalmazkodnia: addig alszik, és akkor eszik, amikor szeretne, így nincs szükség arra, hogy a kényszeres költözés miatt felborítsa élete megszokott rendjét. Szabályokat azonban érdemes lefektetni, mert az együttélés nehézkes is tud lenni, ha nem figyelünk oda a másikra – és ez a vendég szempontjából is igaz.
Mindenképpen gondoskodunk arról, hogy vendégünk privát szférát kapjon! Senkinek sem jó, ha beszuszakoljuk a saját vagy gyermekeink szobájába, és táborozók módjára osztozunk az ágyon vagy a szobán, hiszen ez nem pihentető. Attól még, hogy kényszerből befogad valakit az ember, az élet megy tovább, mindenkinek kell dolgozni vagy iskolába járni, így nem boríthatjuk fel annyira sem saját, sem vendégeink életét, hogy egyikünk se tudja kipihenni magát! A privát szféra arra is jó, hogy ha vendégünk otthonról dolgozik, vagy éppen nem vágyik társaságra, el tud vonulni – ezt pedig mi is megtehetjük.
