
A betonfal később került a bejárat elé
A pálos rend építészeti emlékeit bemutató ismertető szerint az 1960-as évek elején 1,5–2 méter vastag betonfal zárta el a bejáratot. Ez jóval több volt egy bezárt ajtónál: a korábbi szentélyt fizikailag is elválasztották a várostól. A belső térben karsztvíz-megfigyelő állomás működött, a kolostor épületét más célra használták.
Miért maradt meg belőle egy darab?
A rendszerváltás idején megindult a hely visszaadása és újjáélesztése. A fal lebontása 1992-ben zárult le, de nem tüntették el minden nyomát: egy darabját emlékként helyezték el a bejárat mellett. Így a látogató nemcsak a felújított templomot látja, hanem annak a korszaknak is marad kézzelfogható jele, amikor nem lehetett ide belépni.
A történet legkülönösebb tárgya ezért nem egy díszes kegytárgy, hanem egy szürke betondarab. Önmagában semmitmondó volna; a helyén megmutatja, hogyan lehet egy épület történetét egyetlen anyagdarabba sűríteni.
Kapcsolódó történet: Kórház és bunker a Budai Vár alatt.
Források: A pálos rend építészeti emlékei; Tabáni plébánia: a Sziklatemplom története. Fotó: Christo / Wikimedia Commons, CC0.


