A régi képeslapon még végig lehet nézni Ada Kaleh házain és a víz fölé magasodó minareten. Ugyanezt a látványt ma már hiába keresnénk a Dunán: a szigetet a Vaskapu erőművéhez tartozó víztározó nyelte el.
Nem elhagyott romokról volt szó. Emberek laktak itt, gyerekek nőttek fel az utcákban, a látogatók kávét ittak, édességet vettek, majd hajóval mentek tovább. A sziget eltűnésével ezeknek az utaknak is vége lett.
Egy kis török világ a Dunán
Ada Kaleh Orsova közelében feküdt, a mai Románia területén. Lakóinak többsége török származású volt. A sziget apró méretéhez képest feltűnően sokféle épület és tevékenység fért el rajta: erőd, mecset, lakóházak, kertek, bazár és kávéházak.
Az ideérkező utazó homokon főzött kávéval, dohánytermékekkel és helyi édességekkel is találkozhatott. A rózsák, a kertek és a Duna közelsége egészen sajátos környezetet teremtett. A fennmaradt fotók ezért nemcsak egy földdarabot mutatnak, hanem egy kis közösség berendezkedését is.
A panorámán még könnyű követni a sziget körvonalát. A másik képen már utcaszintre kerülünk: falakat, házakat és a közöttük vezető utat látjuk. Innen nézve kevésbé távoli történelmi adat, hogy ezt a helyet végül fel kellett adni.
Először az embereknek kellett elmenniük
A Vaskapu I. vízerőmű és a hozzá tartozó duzzasztás megváltoztatta a folyó ezen szakaszát. Az 1960-as évek végén megkezdődött a lakosság kitelepítése. A házak tulajdonosainak el kellett hagyniuk az otthonukat, miközben a régi sziget jövője már eldőlt.
A közösség többfelé szóródott. Egyesek más romániai településekre költöztek, mások Dobrudzsában vagy Törökországban kerestek új otthont. A földrajzilag kis hely elvesztése így sok család életében jelentett nagy törést.
A víztározó feltöltésekor, az 1970-es évek elején a sziget víz alá került. A történet nem egy váratlan árvízzel ért véget: egy nagyberuházás előre ismert következményeként tűnt el a lakott terület.
A képeken maradtak meg az utcák
A sziget életét ma fényképek, képeslapok, filmfelvételek, megőrzött tárgyak és az egykori lakók visszaemlékezései alapján lehet felidézni. Múzeumi gyűjteményekben a hétköznapok nyomai is fennmaradtak.
Egy távoli panorámán a házak csak apró világos foltok. Közelebbről viszont látszik, mi veszett el a sziget körvonalával együtt: az utca, ahol valaki hazasétált, a fal, amely mellett naponta elment, a szomszédság, amely többé nem lakhatott ugyanott.
Nyitókép: CPCS Romania / Wikimedia Commons, közkincs. Második kép: Fotofilm Cluj / Wikimedia Commons, közkincs. A képek tartalmát nem módosítottuk.
