Fotó: Random photos 1989 / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0. A képen szerkesztőségi módosítást nem végeztünk.
A Frankel Leó úti Malom-tó mellett könnyű úgy elmenni, hogy csak egy kis vizet látunk a város közepén. Nem tűnik olyan helynek, amely mögött egy hatalmas, vízzel telt járatrendszer kezdődik. Pedig éppen ez benne a meglepő.
A tó környezetében nyílnak a Molnár János-barlang bejáratai. A nyilvántartott hossza 5887 méter, és a járatok túlnyomó része víz alatt húzódik. A felszínen ebből szinte semmi nem látszik.
Egy patikus sejtette meg, hogy a történet a víz alatt folytatódik
A barlang névadója, Molnár János a 19. században vizsgálta a környéket. A száraz részeket 1856-ban bejárta és felmérte, a vizet is elemezte. Már akkor arra következtetett, hogy a látható üregeken túl jelentős víz alatti rendszer lehet.
Az ilyen feltételezést azonban nem lehetett egy egyszerű sétával ellenőrizni. A víz alatti szakaszok kutatása csak 1953-ban indult meg, a nagy kiterjedésű új részek feltárásában pedig a 2002-ben kezdődő merülések hoztak fordulatot.
A város alatt meleg és hideg vizek találkoztak
A hasadékos járatok kialakulásában a meleg vizek és a hidegebb karsztvíz keveredése is szerepet játszott. Ez a Budai-hegység jelentős hosszban feltárt, aktív hévizes barlangja: itt a víz nem pusztán egy régi üreget tölt ki, hanem a hely történetének ma is lényeges része.
A fotón a Malom-tó látható, nem egy víz alatti barlangterem. Éppen a kettő közötti különbség érdekes: a hétköznapi városi látványból alig lehet következtetni arra, mekkora világ húzódik mögötte.
Ez nem egy szabadon bejárható kirándulóbarlang
A Molnár János-barlang fokozottan védett. A víz alatti részek kutatása és bejárása különleges felkészültséget igényel; a felszínre vezető közvetlen út hiánya miatt a barlangi merülés teljesen más helyzet, mint a nyílt vízi búvárkodás.
A látogatás lehetőségeit az üzemeltetőnél és az illetékes nemzeti parknál kell ellenőrizni. A régi meghirdetett bejárások dátumából nem érdemes mai nyitvatartásra következtetni.
A történetben mégis az a legjobb, hogy a kíváncsisághoz nem kell merülőfelszerelés. Elég tudni, hogy amikor a tó mellett elsétálunk, nem a hely teljes méretét látjuk – csak egy apró felszíni részletét.
