Fotó: Backofbourke99 / Wikimedia Commons, CC BY-SA 4.0. A képen szerkesztőségi módosítást nem végeztünk.
Az ember beülne egy könyvvel, aztán egyszer csak azon kapja magát, hogy a mennyezetet nézi. Aranyozott díszek, faragott részletek, hatalmas termek: a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának régi palotaszárnya első pillantásra nem az a hely, ahol olvasóasztalokat keresnénk.
Pedig ez Budapest egyik legjobb, hétköznapok között megbújó meglepetése. Az épületet ma könyvtárként ismerjük, de egykor a Wenckheim család palotája volt.
Magánpalotából lett nyilvános könyvtár
Wenckheim Frigyes gróf Meinig Artúr építésszel terveztette meg otthonát a pesti Palotanegyedben. Az 1889-ben megnyílt épületben a reprezentációra is bőven jutott hely: szalonok, fogadóterem és báltermek tartoztak hozzá.
A főváros 1927-ben vásárolta meg a palotát. Négy év átalakítás után, 1931-ben költözött bele a könyvtár. A könyvek tehát nem egyszerűen egy látványos díszletbe kerültek: egy másik életre készült házat kellett a mindennapi használathoz igazítani.
Ahol korábban táncoltak, ma egészen más csend van
A régi termek elnevezései önmagukban is árulkodók. Arany szalon, Ezüst szalon, Kis bálterem, Nagy bálterem: ezeket olvasva már érthető, miért nem hasonlít a hely egy szokványos könyvtárra.
A fotón is az eredeti palota egyik olvasóterme látható. Érdemes a polcokról egy kicsit feljebb nézni. A díszítések nem a könyvtár kedvéért készültek, hanem egy arisztokrata otthon részei maradtak ránk. Ettől olyan furcsa és szerethető a találkozás a mindennapi olvasással.
A palota bővítését és helyreállítását követően 2001-ben adták át a megújult épületegyüttest. Így tudott a régi ház egy nagy, működő könyvtár része maradni.
Érdemes előre megnézni, hogyan látogatható
A könyvtár olvasóinak és a palotát néző látogatóknak nem feltétlenül ugyanazok a belépési feltételei. Indulás előtt ellenőrizd a palotalátogatás aktuális rendjét; a dísztermek használata rendezvényekhez is igazodhat.
Ha bejutsz, hagyj időt a részletekre. Egy ilyen helyen nem az a legérdekesebb, hogy gyorsan elkészüljön a fénykép, hanem hogy ugyanabban a teremben egyszerre látszik a palota múltja és a könyvtár jelene.
