A bundás kenyértől csak annyiban különbözik, hogy szendvicset készítünk, és a három tojást egy kis joghurttal felverjük. A szendvicseket alaposan és óvatosan megfürdetjük a tojásban, majd közepes lángon mindkét oldalát jól átsütjük.

A 2. számú versenyző: a töltött bundás kenyér

Több változatról hallottam már, én a legegyszerűbbet készítettem el.

Hozzávalók:

ahány éhes száj, annyi egész szelet kenyér

a mennyiségtől függően 1-3 db tojás

kolbász

sajt

görögjoghurt

csipet só

Elkészítés:

A kenyerek belét kiveszem és egy keverőtálba rakom, amibe beleütöm a tojást, a kolbászt beleaprítom, villával szétnyomogatom, a sajtot belereszelem és beleteszem a görögjoghurtot is (1-2 evőkanál). Az egész egyveleget addig keverem, nyomogatom a villával, míg krémes massza nem lesz belőle. (Nekem kicsit sűrűbbre sikeredett, ezért nem folyt rá a kenyér héjára, de állagra és ízre is kiváló volt.) A kibelezett kenyerek héját a serpenyőn kissé átsütöm, majd olajat teszek a serpenyőbe, a kenyérkeretet visszahelyezem és a masszát beleteszem, elkenegetem. Közepes lángon elég neki 2 perc, majd alányúlok óvatosan és megfordítom. Én úgy szeretem, ha barnára sült, de lehet krémesebbre is hagyni, ízlés dolga.

Az étkezés végén pedig érdemes levonni néhány következtetést, ami mindenképp pontosabb tájékozódáshoz segít bennünket a bundás kenyerek univerzumában:

Bármelyik napszakban készíthetünk reggelire, ebédre és vacsorára rímelő alkotást.

Ha ebédre bundás kenyér szendvicset készítünk, és olyan gazdagon, ahogy mi, teljesen felesleges köreten gondolkodni… nem is illik hozzá.

A töltött verzió izgalmasabb, ha a masszánk kissé folyékonyabb és a kenyér alá tud kéredzkedni és nagyon jót tesz neki a hagyma (ami a miénkből kimaradt).