
A zsámbéki templomrom falai között ma az ég látszik. A látvány mögött nem egyetlen pusztítás áll: a középkori épületet 1763-ban földrengés rongálta meg, utána pedig kövei egy részét a környék építkezéseihez hordták el.
Ez az utóbbi rész könnyen kimarad a történetből. Pedig különös belegondolni: ami egyszer egy templom falában állt, később hétköznapi házak, kerítések vagy pincék része lehetett.
Amikor megmozdult a föld
A XIII. század első felében épült templom eredetileg premontrei monostorhoz tartozott. Később pálosok használták; a hosszú évszázadok alatt átalakításokat és háborús sérüléseket is elszenvedett.
A város hivatalos ismertetője szerint 1763. június 28-án a földrengés az északi mellékhajó boltozatát és oldalfalát is ledöntötte. Az azóta híressé vált romforma tehát egy valaha teljes, használt épület sérüléseiből alakult ki.
A kövek második élete
Zsámbék várostörténeti oldala arról is ír, hogy a földrengés után nem állították helyre a templomot, építőköveit pedig elhordták. Az ismertető szerint ezek a kövek a település kerítéseibe, pincéibe és házfalaiba kerültek.
A rom ezzel fokozatosan anyagforrássá vált. Nem lehet minden mai kőről puszta ránézésre megmondani, honnan származik; a történet állítása a templom köveinek általános széthordásáról szól.


