A gát fölött a folyó vize a másik ágba terelődött. Lent előtűntek a repedések, a fal rétegei és a sziklatömbök. A mérnökök megvizsgálhatták a kőzetet, megfigyelhették a fal mozgását, és a szükséges helyeken rögzítéseket helyezhettek el. A fotón jól kivehető, milyen egyenetlen a vízesés lába. A vízfüggöny ezt a különbséget elfedi, pedig a tömbök a lezúduló víz útját is befolyásolják.
A kövek a helyükön maradtak
A vizsgálat után a nagy törmelékhalmot végül nem hordták el. Eltávolítása nagy beavatkozás lett volna egy folyamatosan változó sziklafal környezetében. A folyót még abban az évben visszaengedték az amerikai ágba.
A fotó ritka alkalmat mutat: ugyanarról a helyről, ahonnan máskor a zuhatagot nézik, láthatóvá vált maga a terep. A vízesés neve is könnyen félrevezethet ebben a történetben. 1969-ben a Niagara amerikai ágát zárták el, miközben a folyó többi ága tovább vitte a vizet a szurdokba.
Fotó: Kelisi · közkincs
