1934-ben a tokiói Sibuja állomás előtt szobrot avattak egy akita kutyának. Az avatáson maga a kutya is ott volt. Hacsikó ekkor már évek óta visszajárt ugyanarra a helyre, ahol korábban a gazdájával találkozott.
A kutya 1923-ban született Akita prefektúrában, és a következő évben került Ueno Hideszaburó egyetemi tanárhoz. Ueno a tokiói egyetemen tanított. A vasútállomás a mindennapi útjának része volt, Hacsikó pedig összekötötte a helyet a hazatérésével. 1925-ben Ueno váratlanul meghalt. A kutya továbbra is feltűnt az állomás környékén.
A járókelők előbb ismerték, mint az újságolvasók
Hacsikóból 1932-ben lett országosan ismert kutya, amikor megírták, miért jár vissza Sibuja állomásához. Addigra a várakozás már évek óta tartott. A történet terjedésével a hétköznapi találkozóhely olyan címmé vált, ahová az emberek már kifejezetten Hacsikó miatt mentek el.
