1865-ben a Great Eastern fedélzetéről már jó ideje engedték a kábelt az Atlanti-óceánba, amikor a vezeték elszakadt. A vége eltűnt a mélyben. Az addig lefektetett hosszú szakasz ott maradt a tengerfenéken, a hajó pedig nem fejezhette be az összeköttetést.
A terv két helyet kötött volna össze: Valentia szigetét Írország nyugati partjainál és Heart’s Content települést Új-Fundlandon. Egy távirat addig annyi ideig utazott az óceánon át, amennyi idő alatt egy hajó átért. A kábelben elektromos jelek mentek volna ugyanazon az útvonalon. Ehhez egy olyan vezetéket kellett gyártani és lefektetni, amely kibírja a fedélzet és a tengerfenék közötti terhelést.
Először lefektették az újat
1866-ban a Great Eastern új kábellel indult. Ezzel már sikerült összekötni a két partot. Az eredeti, elszakadt vezeték azonban továbbra is ott feküdt a víz alatt. A hajó visszament érte, mert ha meg tudják fogni a végét, a megmaradt szakaszt is használatba vehetik.
