A jegygyűrű utalhat arra, hogy valaki házas-e, valamint a lakóhelyéről és kulturális örökségéről is tájékoztathat. Fontos szerepet játszik az ujj, amelyen a gyűrűt viselik, az anyag, amelyből készült, és maga a jegygyűrű formája.
A jegygyűrűk eredete
Nem világos, hogy mikor kezdődött a jegygyűrűk cserélgetése, de úgy vélik, hogy az ókori Egyiptomban és Görögországban jelent meg. Kezdetben a gyűrűket növényi szárból, bőrből és elefántcsontból készítették, de később a fém, különösen a vas, felváltotta ezeket az anyagokat. A férfiak alkalmanként arany- vagy ezüstgyűrűt adtak a menyasszonyuknak a bizalom jeleként. Az i. e. II. században a római menyasszonyok 2 gyűrűt kaptak: egy aranyat a nyilvános alkalmakra és egy vasat a háztartási feladatokra. Ez a szokás több évszázadon keresztül folytatódott.
A középkorban a jegygyűrű adása a házassági szertartás részévé vált. A reneszánszban a gazdagok kezdtek gyémántgyűrűt adni eljegyzésre, miután Maximilián osztrák főherceg gyémántgyűrűt ajándékozott Burgundi Máriának.
A gyémántok bányászata a tizenkilencedik század végén megnövekedett, így az alacsonyabb jövedelműek számára is megfizethetőbbé váltak. Bár a hagyomány a huszadik század elején visszaszorult, a De Beers 1938-as marketingkampánya újra meghonosította a gyémánt eljegyzési gyűrű ajándékozásának hagyományát. A jegygyűrűk hosszú utat tettek meg az anyagok és a megjelenés tekintetében, amint azt ez a cikk is mutatja. Megtudhatja, hogyan értheti meg a különbséget az aranytípusok között, és azonosíthatja a drágaköveket, hogy bármire felkészülhessen.
A jegygyűrűk kinézete
