Nem ritka látvány, hogy gyerekek közlekednek az úton biciklikkel. Az aktív gyerekek szeretnek végigbringázni a szomszédságukon.
Általában látni lehet az arcukon az örömöt és izgalmat, amikor éppen biciklizik. Amikor a gyerekek arcán csak a tiszta rémület látszik, akkor valami nyilvánvalóan nincs rendben.
A Greenville News-nak adott interjújában, Keller Sutherland, az Ellen Woodside általános iskola egyik tanára azt mondta, hogy egyik nap hazafelé autózott.
A vezetés közben észrevett egy fiatal fiút, aki dühödten pedálozott a biciklijével. Keller felismerte Cameront, egyik korábbi diákját. Keller úgy gondolta, valami nem stimmel, így közbeavatkozott. A tanár helyesen cselekedett. Veszélyes helyzet volt készülőben.
Cameron apja cukorbeteg, és a betegsége komplikálódott. A hétéves Cameronon kívül senki nem volt otthon, aki segíthetne neki. Cameron a telefonért nyúlt, de nem tudta a kódot, amivel a hívást elindíthatta volna.
Senki sem volt otthon a szomszédok közül. Cameronnak eszébe jutott, hogy a mamája segíthetne, de öt mérfölddel arrébb lakott. Nem tudta felhívni, így Cameron felpattant a biciklijére, és a leggyorsabb utat választotta: egy nagy autópályát.
