A tökéletességre való törekvés az ember természetünkből fakad. Az agyunk szereti a szimmetriát, és ennek köszönhető az, hogy különös elégedettséggel tölt el, amikor tökéletesen elrendezett dolgokat látunk. Sajnos ez a fordított esetre is igaz: ki jobban, ki kevésbé, de a trehányul összecsapott és pontatlan dolgok láttán legszívesebben azonnal fejjel rohannánk a falnak.
,,Úgy tűnik, mintha valaki szándékosan akarta volna tönkretenni a városunk utcáinak tökéletes elrendezését.”

Egy ilyen tűzhely minden perfekcionista ember számára maga a rémálom.

A mester nem akarta már kivágni azt a kis darabot.

Ezt a szupermarketet nyilván azért hozták létre, hogy felbosszantsák a vásárlókat.

Miféle szörnyeteg vág fel így egy pizzát?

Rég fájt már a kis lábujjad? Akkor gyere ide vendégségbe.

Mindannyian ismerünk legalább egy embert, akinek így néz ki az asztala:

Talán egyszerűbb lett volna új utat építeni helyette.

Valaki nagyon szerette volna bosszantani a gyalogosokat.

Az igazítás és a szimmetria nem volt nagy erénye az építésznek, aki ezt tervezte.

Egy bejárati ajtó, ami mindenkit felbosszant.

Miért kellett ezt?

,,Ma találkoztam a világ leghaszontalanabb konyhai fiókjával.”

Teljesen normálisnak tűnik, amíg meg nem látod, hogy fel lett cserélve a be- és a kikapcsoló gomb színe.

Valaki nagyon trehány munkát végzett a vágáskor.

Figyeld, hogyan telepítették a mesterek a csöveket ebben a lakásban…
