A tökéletességre való törekvés az ember természetünkből fakad. Az agyunk szereti a szimmetriát, és ennek köszönhető az, hogy különös elégedettséggel tölt el, amikor tökéletesen elrendezett dolgokat látunk. Sajnos ez a fordított esetre is igaz: ki jobban, ki kevésbé, de a trehányul összecsapott és pontatlan dolgok láttán legszívesebben azonnal fejjel rohannánk a falnak.
,,Úgy tűnik, mintha valaki szándékosan akarta volna tönkretenni a városunk utcáinak tökéletes elrendezését.”
Egy ilyen tűzhely minden perfekcionista ember számára maga a rémálom.
A mester nem akarta már kivágni azt a kis darabot.
Ezt a szupermarketet nyilván azért hozták létre, hogy felbosszantsák a vásárlókat.
Miféle szörnyeteg vág fel így egy pizzát?
Rég fájt már a kis lábujjad? Akkor gyere ide vendégségbe.
Mindannyian ismerünk legalább egy embert, akinek így néz ki az asztala:
Talán egyszerűbb lett volna új utat építeni helyette.
Valaki nagyon szerette volna bosszantani a gyalogosokat.
Az igazítás és a szimmetria nem volt nagy erénye az építésznek, aki ezt tervezte.
Egy bejárati ajtó, ami mindenkit felbosszant.
Miért kellett ezt?
,,Ma találkoztam a világ leghaszontalanabb konyhai fiókjával.”
Teljesen normálisnak tűnik, amíg meg nem látod, hogy fel lett cserélve a be- és a kikapcsoló gomb színe.
Valaki nagyon trehány munkát végzett a vágáskor.
Figyeld, hogyan telepítették a mesterek a csöveket ebben a lakásban…
